Ma van Benedek Elek halálának évfordulója

MA, 2017. AUGUSZTUS 17-ÉN VAN 88 ÉVE ANNAK, HOGY ELHUNYT BENEDEK ELEK, A NAGY MESEMONDÓ

Születése napja, szeptember 30-a, egyúttal a népmese napja

S milyen szívfacsaró… közeledünk az ugusztus 20-i állami ünnephez – pont ezen a napon helyezték Őt örök nyugalomra, Feleségével együtt, Aki nem akarta túlélni Férjét, s Utána halt.

Ami a németeknek GRIMM, a dánoknak ANDERSEN, az nekünk, magyaroknak, Benedek Elek.
Nem szégyellem bevallani, még manapság, felnőttként is szeretem a meséket, de leginkább a népmeséket. Ez valószínű, nem csak azért van, mert a székelyföldi Benedek Elek varázslatos történetein nőttem fel, és egyik kedvenc, rongyosra olvasott könyvem a Világszép nádszálkisaaasony volt, hanem, mert gyerekkoromban, csak diavetítő lévén (ami azonban nem minden családnak adatott meg), faltam a könyveket… olvastam, és olvastam… és leginkább olyanokat, amik messze repítettek a valóságtól. Ezért aztán sokszor magam is lekaszaboltam a hétfejű sárkány összes fejét, birkóztam a bakarasznyi emberrel, és nyakig vágtam földbe, ha bajba kerültem, belefújtam a sípomba és segítségül hívtam fanyűvőt és vasgyúrót, utaztam a parazsat evő, táltos paripa hátán, Tündérországba, ha menekülnöm kellett az egyszemű óriás elől, aki azonnal megérezte az emberszagot, felvettem a hétmérföldes csizmám, bekukcskáltam a vasorrú bába ablakán, és láttam az egyetlen fogát, amikor felnevet, miközben elkészítette a mérgezett almát, felmásztam az égig érő fára, és tarisznyámba tettem, a Napot, Holdat, csillagot, majd boldogság töltött el, mikor a legkisebb szegény legényként, mert kiálltam az összes próbát, az öreg király nekem adta a lányát, és a fele királyságát.

S MIÉRT IS SZERETEM A NÉPMESÉKET, A MAGYART MEG KÜLÖNÖSEN?

Mert nagyon olvasmányosak,  nyelvezetük pedig nagyon kifinomult és választékos. Talán ennek is köszönhetem, hogy még a mai, digitalizált Világban is fontosak nekem az érthető, s szinte látható gondolatok, írásban és beszédben. Eléggé vizuális típus vagyok, nagy képzelőerővel, látványgeneráló aggyal megáldva – sokszor, lecsukott szemmel is pereg a film a fejemben… Benedek Elek meséi ezért is meghatározóak nekem az életemben.
Az meg már csak érdekesség, ugyanakkor nem kitaláció, hanem valóság… hogy az ősi jelképek is jelen vannak ezekben a sokszor igencsak tanulságos mesékben, amik mindenféleképpen magyarságunk, és kultúránk szerves része.

Tisztelt Benedek Elek, ott fenn… emlékezünk Rád, nem felejtünk el, mondom ezt minden magyar ember nevében!

(Benedek Elek Emlékház, Kisbacon, Székelyföld)

Forrás: net (kép)

Összeállította, szerkesztette: Streit Gábor Bora