Mint, ahogy előző blogomban beszámoltam, szeptember 1-én, Budapesten, díjazták a szinkron szakma hazai legkiemelkedőbbjeit, ahol a legjobb színművésznőnek járó elismerést, kedves Barátom, ANDRESZ KATI kapta.
De nem csak kapta, hanem kiérdemelte, hiszen 40 év kemény munkája után felért a csúcsra, arra a szintre, ami a mai ínségesebb időszakban is rang, renomé, respekt… legalább is, szerintem. Én ugyanis rajongok a Művészetekért, a Tehetséges Alkotókért, Minden olyan emberért, aki valamit ad Másnak, a Közönségnek, a Világnak. Aki fest, szobrot készít, vagy bármit kiad a kezéből, amivel örömet okoz másnak. De amíg ezen alkotó teszi ezt otthon, konszolidált és számára megszokott körülmények között, néző nélkül… addig a muzsikus, a zenész, ezt már ugyan a színpadon, ám akár lazább öltözékben, jobban a nyilvánosság fókuszába kerülve, nemde a színművész, aki jelmezben, és nagy közönség előtt még inkább tekintetek össztűzében van… s Neki ott, abban az adott pillanatban kell formába, karakterbe önteni tálentumát, és sikerre vinni az előadást. Teszik ezt gyakorta szinkron színművészeink, mint Kati is, Aki nem csak a mikrofonok előtt áll, hanem játszik színházban is, és akár mozizik is. De a szinkron színészséghez még egy másféle habitus is kell… itt nem lehet kézzel-lábbal, és mimikával… mert néző nem látja… ám hanggal, annál jobban, ami szinte egy külön mesterség… ráadásul egy másik színész bőrébe, és annak szerepébe belebújva… s mindezt úgy, hogy a szájmozgás tökéletes átfedésben, azaz szinkronban legyen.
Eszembe is jut itt azonnal Saint-Exupéry híres szállóigéje a Kishercegből… “Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” S miért mondom ezt? Mert, ha ezt valaki magas fokon akarja tenni… a szívét is bele kell adnia, s ebből lesz a produktum, amire például még ma is szívesen emlékszem… mint Louis de Funes magyar hangjára, Zenthe Ferenc (később Balázs Péter) – Roger Moore magyar hangjára, Láng József – Woody Allen magyar hangjára, Kern András személyében, és még sorolhatnám.
Ám, hogy az animáció se maradjon ki… még mindig a fülemben csengenek a Foxy Maxi ill. a Frédi és Béni zseniális szinkronhangjai (mint Csákányi László, Várhelyi Endre, Szuhay Balázs, Gombos Kati, Váradi Hédi, Psota Irén, Márkus László).
Szóval nekem ezért is különleges hivatás (avagy hitvallás) a színművészet!
De, hogy ne csak Andresz Katiról essen szó (itt látható: 1.33.22/1.34.29-1.36.04), nézzük meg e videotudósítás ill. cikkek által, hogyan is zajlott le az ez évi gála, ki volt az idei Életműdíjas, továbbá főt attrakcióként kik voltak a kategória jelöltek és díjazottak, amihez az Érintetteknek ez úton is szívből gratulálok, és további sok sikert, jó egészséget kívánok!
Összeállította és szerkesztette: Streit Gábor Bora & BorArtRoom
