ÚGY TŰNIK, MA, DECEMBER 3-ÁN, AZ IDEI ÉV ADVENTJÉNEK ELSŐ VASÁRNAPJA HŰ ÖNMAGÁHOZ, MERT MIKÖZBEN LELKÜNKET IDEBENN KÉSZÍTJÜK A KARÁCSONYRA… ODAKÜNN, NAGY PELYHEKBEN HULL A HÓ!
Így aztán eszembe is jut az ismert gondolat folytatása… jöjj el hozzánk Télapó, vagy, ha úgy tetszik, Mikulás… a gyerekeknek végül is mindegy, csak 3 nap múlva itt legyen… s persze, hozzon sok ajándékot, azaz legyen a zsákjában minden jó… akár piros alma, mogyoró!
S, ha kitart tél december 6-ig, és megmarad a hó is… lehet, a szakállát nem is kell megráznia, vagy tán Holle anyót segítségül hívnia.
Ám ki is ez a jóságos, bizalomgerjesztő, kedves öregember, igaz barátja az apróságoknak, nagyobbacskáknak, azaz a modern Joulupukki?
De visszatérve az Adventre, melynek része a nagy szakállú megérkezte… ahogy arra előző blogomban utaltam, az a szerepe, hogy lelkeinket az ünnepekre elő, -és felkészítse… hisz az ember sem úgrik csak úgy csukafejest a vízbe, és tetteinkben ezt a negyedik gyertya meggyújtásával (ami ez’ évben épp Szentestére esik) meg is testesítse! Az előző adventi időszak és Karácsony óta eltelt egy év, melyben sok minden történhetett velünk (jó, és nem túl jó is), és elment az erre való fókuszunk… ezért van szükség újra rákészülnünk, hogy a Karácsony meghittségére, békéjére – remélhetőleg, Szeretteink körében – ismét rátaláljunk.
Akinek pedig már nem adatik meg Család, sem esetleg Barát, egyedül se érezze a magányt. S igaz, hogy ilyenkor visszavonul mindenki a “saját kis odujába”, mégis igyekezzünk odafigyelni ilyen Embertársainkra!
További, jó várakozást!
Forrás: net (képek)
Összeállította, szerkesztette: Streit Gábor Bora
